Az miért van, hogy
van néhány ember vagy lény,
aki ha bemegy a munkahelyére,
személyisége átalakul,
és Ő lesz a munka heréje?
Tán a hatalom illúziója teszi ezt vele?
Ha így van, akkor egye meg a fene!
Leírom most mi szokott történni,
amikor egy ilyen egyénnel
kell csevegni.
Tárcsázod a központi vonalat,
hogy egyáltalán felvedd a fonalat,
ami borítékban vagy emailben érkezett,
még szerencse, hogy a modorod fékezett.
Szóval felhívod, és tájékozódsz,
netán panaszkodsz vagy reklamálsz.
(Semmiképp sem teszed azt, amit Ő,
hogy felemeled a hangod,
netán kiabálsz),
miközben kioktat a szabályokról,
amit Ő napi 100-szor elmond,
(és ezért kívülről fúj).
Te meg akkor hívod először:
“Halló, ügyintéző úr?”
Honnan is kéne tudnod,
azt, amiről magyaráz.
Hiszen pont azért hívod,
hogy tegye a dolgát és elmondja
azt, amiért fizetik, ami a dolga.
Ő minden mondattal egyre dühösebb,
alig várja, hogy jöjjön a cigiszünet.
Hülyének néz, belül átkoz,
végül beüti a rendszerbe amit kell,
(sokáig tanították be, hiszen az egy fontos feltétel).
Majd hazamegy, kinyitja a postaládát,
és a sarokülőgarnítúrán feltépve a borítékot dühöng.
“Már megint elcseszték az elszámolást!”
Aztán felemeli a telefont és hívja…
a másik majmot.
Ó Te majom,
ha tudnád, hogy
mi az én bajom!
Kérünk Téged, mi a szenvedő fél,
aki tulajdonképpen Te magad is vagy,
mikor nem a munkahelyed
védelmező környezetében osztod az észt.
Változz vissza emberré,
lásd és értsd, hogy mi csak
boldogulni szeretnénk,
ahogy Te is, amikor
a másik majmot hívod.