Már várt az üzenet, hogy feltétlenül keressem majd meg Lili nénit. Ő a család régi barátja, és mit ad Isten, egy házban lakik egy ideje a szüleimmel. Mit lakik, él. Lili néni egy világi nő, még mindig tanít, kártyázik, szereti a sört, és járja a világot. Megbeszéltük vele, hogy mikor alkalmas, és ahogy az lenni szokott, egyszercsak jött, csengetett, beköszönt, majd megfogta a kezem és már vitt is magával. Hellyel majd sörrel kínált, amit nem fogadtam el, de mondta, hogy Ő is inna, szóval söröztünk.
Egy olyan kérdésben kérte a véleményem, amiben tudta, hogy számíthat a véleményemre. Vázoltam a lehetőségeit, többször, több nézőpontból elmondva, értett mindent. Aztán tovább beszélgettünk és kinyílt még egy sör. Amikor arról meséltem, hogy tervezek kimenni az USA-ba, az angolom felcsiszolása céljából, habozás nélkül rávágta:
– Eszter angoltanár.
Eszter nem más, mint Lili néni lánya, és azóta akar minket összeboronálni – de nem akárhogy –, amióta a következő eset megtörtént. Elmesélem.
Egy ártatlan helyzettel kezdődött, mi éppen családilag a városból érkeztünk haza, ők pedig – Lili néni és Eszter – a bejárat előtt leparkolt kocsiból elég nagy dobozokat cipeltek a házba, Lili néni akkor költözött. Minden valamire való férfi megkérdezi ilyenkor, hogy:
– Segíthetek?
Nem utasították vissza.
Nem csodálom. Az egyik szimpatikus dobozt megemelve értettem meg miért, könyvek voltak benne. Egy másikban is. Ráadásul mivel a dobozok mind más méretűek voltak, így nem csak becipelni, hanem elrendezni is segítettem őket. Itt kezdődött az egész. Azóta Lili néni mindent megtesz, hogy Eszter és én egymáséi legyünk.
Rögtön aznap estére összehozta a tökéletes első randit. Egy olajradiátort kellett segítenem Eszternek hazavinni, kettesben. Kocsiba be, krúzolás a városon át, megérkezés, kicibálás a kocsiból, szia kutyus, házba bevisz, majd gyere, nézd meg a lakást, jaj, itt még ez meg az lesz, Ő meg itt anyu testvére. Csókolom. Kérsz valamit? Nem.
Kocsiba be, majd – bár az olajradiátor már nem volt a kocsiban – ugyanazzal a nyugodt tempóval vissza. Vagy ismerkedni akart Eszter vagy ilyen a vezetési stílusa. Ez később ki fog derülni. Tulajdonképpen minden fontosat megtudtunk egymásról, múlt, jelen, jövő, munka, sport, tervek, könnyed búcsú.
Azóta jöttek folyamatosan a rendszeres meghívások Lili néni részéről, aminek a fent leírt találkozó lett az eredménye. Ezt már lehetetlen volt kikerülni, többször felhívott magához, főzni is akart. Valahogy mindig kibújtam, de most bele kellett állnom.
Gondoltam, ha már így állunk, akkor belehelyezkedek a szituációba, mindent beleadtam. Bevallom élveztem, láttam, ahogy betalálnak a témaválasztásaim, ültek a poénok, a testbeszéd egyértelmű volt. Lenyűgöztem.
Ő is engem, ugyanis egy váratlan pillanatban megcsörrent a telefon, igen, Eszter volt az. Másnapra a forróság miatt strandolást javasolt, megbeszélték. Lili néni amint letette a telefont máris invitált, hogy tartsak velük, de már előtte mondtam neki, hogy másnap hazautazom.
Aznap este, amikor lefeküdtem aludni, megfordult a fejemben, hogy igazából nincs is annyira fontos dolgom, ami miatt vissza kell rohannom, és eljátszottam a gondolattal, hogy kimegyek strandolni. Véletlenül éppen velem volt a fürdőnadrágom is. Belealudtam a vízióba.
Azt nem tudom, hogy ami ez után következett azt álom volt vagy valóság, ezt mindenki döntse el maga.
Első
Másnap délelőttre kávézást beszéltem meg egy másik Eszterrel.
Második
A másik Eszter nem túl elegáns stílusban lemondta a kávézást, – kissé meglepődtem, mert nem ilyennek ismertem – majd határozottan közölte, hogy Ők strandolnak. Igen, azon a strandon. Mivel olyan ember vagyok, aki figyeli a jeleket, figyeli és követi őket, itt már éreztem, hogy aznap strandolni fogok.
Harmadik
Gyorsan megreggeliztem, összeszedtem a motyóm, és elindultam. Még megálltam a benzinkúton innivalókért, majd megkerestem a helyszínt, ugyanis még nem jártam ott. Lassítok, keresem a bejáratot, nem ez, még, még, ez sem az, még tovább, hopp, ez lesz az. Autók mennek be egy kapubejárón. Követtem őket, figyeltem a táblákat, az embereket, gurulok, valaki megállít, ablakon be:
– Szia, ezerötszáz lesz.
Odaadtam a pénzt, Ő a jegyet, majd kedvesen útbaigazított merre menjek. Földút vezetett a kaviccsal leszórt parkolóba. Amikor bekanyarodtam volna az földútról, megjelent Lili néni és Eszter. Azonnal felismertük egymást, mosoly, ablak le, köszönés.
– Mégiscsak kijöttél?
– Kicsaltak a barátaim.
Mosoly, leparkolás.
Negyedik
A nap hátralevő részében élveztük a napot és a helyszínt. Egy nagyobbacska tóról beszélek, minden rendezett, nagyon kellemes és nyugodt a hely, az emberek is barátságosak. Igazából egy dolog érdekelt, hogy Ők merre vannak. Egyszerűen tudtam, hogy előbb-utóbb találkozunk. Talán másfél órát kellett várnom, Lili néni sétált el mellettünk egy tanfelügyelő precíz megfigyelőképességével. Elkerülhetetlen a sorsom köszöntem, beszélgettünk, jó hírt mesélt. Azt mondta, hogy az előző nap adott tanácsom működött. Nem az eredeti, ez már egy teljesen másról szólt. Mosoly, puszi, vissza napozni.
Ötödik
Mivel még aznap haza akartam utazni, a nap vége felé egyre többet foglalkoztatott, mikor induljak. Ki akartam kerülni a balatoni forgalmat, de szerettem volna időben otthon lenni. Néztem a forgalmi adatokat, terveztem az időket – még vissza szüleimhez, rendbe rakni magam, egy jót beszélgetni – aztán egyszercsak azt mondtam a többieknek, hogy sziasztok. Elbúcsúztam mindenkitől, elbattyogtam az autóig, majd, amikor bedobtam a cuccom a csomagtartóba és lecsuktam az ajtaját, akkor látom, hogy két autóval mellettem Lili néni és Eszter pakolnak az autójukba. Odaköszöntem, odamentem, elkezdtünk beszélgetni, hogy milyen klassz a hely – Eszter ráerősített –, és milyen remek nap volt ez, majd Eszter folytatta.
Valami olyasmit mondott – kicsit számonkérően –, hogy nem úgy terveztem eredetileg, hogy ebéd után hazamegyek? …és még valamivel rákontrázott. Azért nem emlékszem pontosan, mert erősen meglepődtem egy pillanatra. Akkor esett le, hogy két nőről van szó, anyáról és lányáról, tulajdonképpen mindegy melyiknek mondok dolgokat. Vicces volt.
Hatodik
Elköszönés, jó utat, köszi, sziasztok. Kocsiba be, klíma fel, zene gyorsan berak és indulás. Egy pillanatra volt bennem egy érzés, hogy lassan megyek, megvárom őket és hazakonvojozunk. De aztán hosszú út állt még előttem és úgy döntöttem odalépek. Ez egészen másfél kilométerig tartott, amikor az előttem lévő autó még átment a vasúti átkelőn, de ahogy átment, abban a pillanatban pirosra váltott a lámpa. Megálltam. Meg kellett állnom.
Hetedik
Siettem, de mindegy hogyan ügyeskedtem, hogyan előztem ki egy kocsit a szűkítősávban, ha jó helyre kerültem is, akkor előttem rögtön valaki lassított, fékezett, bénázott. Mindegy mit csináltam, lassított a forgalom, majd megláttam őket a tükörben. Minél többször kellett megállni útközben, annál közelebb kerültek, majd hamarosan elkerülhetetlen megérkeztek mögém.
Pedig elég rendesen toltam neki, de Eszter nem maradt le.
Szóval nem az olajradiátor volt.
Mosolyogtam, talán még örültem is, aztán elhajtottam a naplementébe.