Barátomnak Péternek és Padinak.
Tegnap éjszaka a városban voltam. Gondoltam, hogy hazafelé még beugrok egy régi ismerőshöz, és úgy alakult, hogy a Gozsdu udvaron keresztül vezetett hozzá az utam. Van ott egy játékterem, és amikor elmentem előtte, flipperezni lett kedvem. Benyúltam a zsebembe és találtam két kétszázast. Befordultam.
Mikor odaértem és méregetni kezdtem, hogy melyik legyen, megjelent három külföldi, akik szintén flipperezni akartak. A flippereken négy játékos tud egyszerre játszani, ezért meginvitáltam őket egy csatára. Kicsit határozatlanok voltak, de belevágtunk. Az a srác kezdett, aki a szóvivőjük volt, aztán jött egy vékonyabb és fiatalabb forma, na Ő volt a kezdő, aztán az öreg, technikás, kicsit kopott reflexekkel, végül én. Az első kör mindig a bemelegítésről és egymás felméréséről szól, aztán elkezdődik a csata.
Imádok flipperezni, régen volt is egy otthon, szóval valamennyire értek hozzá. Tudod, a flipper egy csoda. A gravitációval működik, a föld, a Föld Anya vissza akarja kapni azt, ami az övé, a golyót, a vasgolyót, ami egy felrobbant szupernovából származik valahonnét az univerzumból. Egyesülni akarnak, de lehetőséget kapsz, hogy megfelelő keretek között, egy flipperbe zárva, játszhass azzal a golyóval, megérezd az univerzum erejét. Kilövöd, pofozgatod, terelgeted, pörgeted, életre kelted. Ami a legszebb, hogy minél inkább összeolvadsz vele, annál tovább nálad hagyja Föld Anya.
Tegnap este ez nem akart összejönni. Tudtam mit kéne meglőni, ügyesen dekáztam a széleken, hogy ne menjen ki oldalt a golyó, de amikor belemelegedtem volna, valahogy mindig kicsúszott vagy lezúgott középen. Az a legbosszantóbb. Ráadásul az első srác már 5 millió felett járt, mi meg messze lemaradva. Jött az utolsó golyó, és akkor megszólalt bennem egy hang, eszembe jutottak a régi, barátságosan, de szeretettel vérre menő meccsek. Hagytam, hogy elárasszon ez az érzés.
Akkor éreztem, hogy valami lesz, amikor végre sikerült a Skill Shot. Ez a kezdéskor egy bónusz, amihez a megfelelő erővel, a megfelelő helyre kell kilőni a golyót, majd abba a sávba kell mozgatni a jelzőfényt, ahová beesik a golyó. Ezután már ment minden, éreztem a Csíziót. Ha elsőre nem is jöttek össze a targetek, a rámpák és a loopok – ha még nem mondtam volna, a flipperen mindig oda kell lőni, ahol villog –, mindig megfogtam és megnyugtattam a golyót. Miről beszélek? Amikor az ember belemelegszik, amikor elkezd összeolvadni a flipperrel és megszűnik a külvilág, akkor megjelennek az energiák, megjelenik az Erő. Túl sok Erőtől megbolondul a golyó. Elkezd összevissza pattogni, hihetetlen sebességre gyorsul, néha már teret ugrik, és pörög, teljesen becsavarodik. Ilyenkor meg kell tartani valamelyik karral és várni kicsit, hogy “hűljön”, megnyugodjon. Utána megint lehet normálisan lőni, célozni.
Szépen összejöttek a lövések, kontrolláltam a golyót, a játékot, éreztem, hogy haladok, de annyi azért nem volt benne, hogy a közönségnek is játsszak, nem is volt rá szükség. A győzelemre összpontosítottam, kihagytam az extrákat, pl. a Szervót. Ez az a lövés, amikor egy karral a saját oldalán lősz egy loopot (azaz egy nagy kört), tehát nem ellövöd a kartól a golyót, hanem visszacsavarod a kar mögé. Flancolás nélkül is éreztem a nyomást a hátam mögött. Egy profi ilyenkor kezeli a stresszt, koncentrál, alkalmazza a tanultakat. Mindig profi akartam lenni, de máshogy alakult. Mágus lettem.
A nyomást, a feszültséget a srácokból átalakítottam szeretetté. Éreztem, hogy nem esik jól nekik az, hogy összejönnek a lövések, hogy megugrottak a pontjaim, hogy elhúztam. Ilyenkor egy lehetőség van, megmutatni, hogy szeretetből csinálom. Megmutatni, hogy értek hozzá. Szívből játszani. Jött az első bammm, összehoztam egy Extra Ballt. Ehhez – mint minden értékesebb dologhoz – bizonyos targeteket kell kilőni, majd bizonyos helyeket többször eltalálni a golyóval, azaz kominációt, kombót csinálni és arról szól, hogy amikor kimegy a golyó, akkor kapsz egy másikat. Free. Sokáig játszottam, golyó le, no para, Extra Ball kilő, Skill Shot megint sikerült, ráadásul az egyre többet ér.
Szépen játszottam tovább, összejöttek a küldetések – bizonyos kombókat küldetésnek hívunk, és ezeket a küldetéseket egymás után teljesítve áll össze a flipper sztorija, merthogy mindegyiknek van saját –, majd egyszercsak amikor már megint túl bolond volt a golyó, egy pihentetés után megcéloztam egy villogó hatalmas piros nyilat, ellőttem, majd a golyó tökéletesen, kocc nélkül végigment a piros nyíl által kijelölt úton. Egy pár másodperces animáció jelent meg a kijelzőn, majd egy felirat, Multiball. A Multiball, ahogy a neve is mutatja, egyszerre több golyót jelent. Flippere válogatja, lehet 3, 4 de van olyan is, hogy egyszerre 5 golyó van a pályán. Egy férfinek pedig mindig fantasztikus érzés, ha több golyója van, mint kettő. Persze különleges képességet igényel az ezekkel való játék, sokan nem is tudják kezelni. Egy Mágusnak nem kihívás, hiszen ez tulajdonképpen a több dimenzióban való működés csak egy síkon, golyókkal. A Multiball csúcspontja pedig a Jackpot, amikor az összes nagy piros nyíl egyszerre villog, és betalálsz. Újra és újra és újra. Maga a Nirvána.
Előbb-utóbb persze kimennek a golyók, és vége a játéknak. Másoknál. A Multiball egy másik dimenzióba repített, és ez vonatkozott a pontokra is. Minden flippernek van egy limitje, amit hogyha elérsz, akkor kapsz egy ingyenes játékot. Gyönyörű ajándék! Meghív a flipper még egy körre, ráadásul minden flipper – azért, hogy ne kelljen mindig a kijelzőre nézni, hogy hol tartasz – ezt egy nagyon hangos koppanással jelzi. Ilyenkor belül egy golyót nekilő valaminek a gép, tényleg iszonyat hangos, úgy hívjuk ezt, hogy ilyenkor bekoppan, és azért csinálja, hogy játék közben azonnal tudd, megvan, elérted. Persze, hogy bekoppantottam. Aztán a srácok jó fejek voltak, gratuláltak, akivel beszélgettem, a többiek nevében adott egy ökölpacsit is és elköszöntünk egymástól.
Visszafordultam a flipperhez és megnyomtam a START gombot. Valami olyasmi ilyenkor már, mint amikor eléri az ember a megvilágosodást és ahelyett, hogy hátradőlne és összekulcsolná a kezeit a tarkóján, visszatér egy jutalomjátékra. Számára már nincs tétje, már végigjárta az Utat, már mindent ismer, mindennek örül. Ilyenkor már nem számít hány pontot ér el, hiszen ajándék. Ebben a létezésében pedig nem lesz izzadságszag, szorongás, gyűlölet, harag, csak a színtiszta szeretet.
Mondtam, hogy egy csoda. Menj és próbáld ki.