A dolog úgy kezdődik, hogy elmegyek egy szerda délutánra tervezett eseményre. Iszom pár italt, meghallgatom az előadásokat, majd utána networkingelek (szép magyarosan). Adok pár névjegyet, és kapok is másoktól.
Persze nem mindenre emlékszem, mert hát az a sok tudomány, amivel teletömték a fejem, mindezt munka után, ráadásul estére érek haza, és még alkoholt is fogyasztottam, szóval enyhén homályos az egész.
Egészen úgy 8 hónappal későbbig, amikor kapok egy e-mailt valakitől. Nézem, nekem szól, gondolkodom, ahha, ez az az este volt, valami rémlik…asszem. Talán. Nem igazán.
A lényeg az, hogy a mai, szabályokkal telespékelt világban abban a pillanatban, hogy valaki átnyújtja a névjegyét, adatkezelővé válok. Az e-mail szolgáltatóm pedig adatfeldolgozóvá. (Itt jön az a rész, amikor többen felhorkannak, hogy de hát ez pont fordítva van! Innen is puszilom őket.) De most tényleg, magammal kéne vinnem ilyen esetekre kinyomtatott adatvédelmi szerződéseket? Meredek.
Továbbmegyek, igazából abban a pillanatban, ahogy bemutatkozom, a másik fél máris rendelkezik egy adatommal, a nevemmel. Ez egyenesen borzalmas, micsoda galibát és káoszt okoz, ha eszembe jut egy emberekkel zsúfolt folyosó. Rögtön előkap mindenki egy formanyomtatványt és megosztja a többiekkel. Egész télire elég gyújtóssal térek haza. Na, és a tárolás! Külön adatkezelő helyiségek lesznek az otthonaikban? Amikor körbevezeted majd a vendégidet, büszkén és enyhe tapintattal nyitsz be: “…és íme, az irattár.” – természetesen csak miután aláírták a 15 oldadas adatkezelő rémálmot.
Ők lesütött szemmel lesnek végig a vaskos dossziékon, konstatálva, milyen szépen rendszereztem az elmúlt évek munkásságát.
Mi lesz ezután?
Egy nap, a római partra kiugorva egy jó hekkezésre, a ceh kiegyenlítése előtt is alá kell majd írnom, egy 52 oldalas nyilatkozatot…hiszen a fent leírtakon kívül az összes konyhai eszközön ott maradnak az ujjlenomyataim, és a DNS-em. Szép új világ.
Igazából már most is kötelezhetném őket adatkezelésre, hiszen már most is így rikkantják hangosan:
“Krisznek elkészült a nemzetiségi pecsenye!”